Nosztalgia a lá Szilvi:)))

Szilvi bejegyzését olvasgatva nagyokat mosolyogtam. Olyan karácsonyi hangulatom lett tőle, és felidéztem magamban a saját karácsonyainkat. Remélem nem haragszik meg, ha én is leírom milyen volt általában a miénk.
Reggel mi ketten Gigivel korán keltünk, csendben vártuk, míg Anyuék is kinyitják a csipájukat, ezt főleg Anyura értem. Ő előre aludta ki a nap fáradalmait:) Ittunk egy kakaót, egy szelet kenyeret, vagy valami könnyűt, mert ...na igen...mert ugye készül a Karácsonyi Vacsora!!! Ez azt jelentette, hogy Anyu tíz körül nekiállt sütni-főzni, amihez nagyon ért meg kell vallani. De ahhoz is ért, hogy hogy éheztesse ki a családot))) Ilyenkor ugyanis egész nap fő valami, és ha kimentünk volna ebédelni, szépen ki lettünk tessékelve, hogy ne együnk már most, mindjárt itt A KARÁCSONYI VACSI. Szóval este öt-hat körülig szó szerint éheztünk, nagyobb fejjel azért már csak kicsórtunk valamit a hűtőből;) Közben azért boldogan készülődtünk, csomagoltuk ki-ki a szobájában az ajándékokat. Apu eközben a fával küzdött, és ízesen k..anyázott, amit mint a fodrászatban megtudtam, nem egyedül ő csinált. Valahogy ez is hozzátartozott a készülődéshez. A kopácsolás az erkélyen, a hozzá tartozó kísérőszavakkal, gyantaillattal. Utána díszítettünk. Pici gyerekként irtó csilivili színes, nagy fánk volt, tele általunk készített papírdíszekkel. Később már csak két színt választottunk, és szépen, odafigyelve díszítgettük Gigivel. Égők villoghattak:))) Miután mindenki felöltözött, és Anyu is kész lett A NAGY KAJÁVAL, a felnőttek bementek a nagyszobába, és mi az ajtó mögött hallgatóztunk. Figyeltük a csilingelő csengőszót. (Akkor még meg is hallottam ajtó mögül). Beléptünk, Apu meggyújtotta a csillagszórót, és magnó mellett énekeltük a Mennyből az Angyalt, melynek akkor még mi is csak az első versszakot tudtuk fejből. Mi is hamisak voltunk, de e rövidke rész nem vette el a kedvünket az énekléstől)) Mi Gigivel egyszerre estünk az ajándékoknak, Anyuék vártak, és nézték, ahogy örülünk. Utána ők jöttek. Mikor kiörültük magunkat, vacsiztunk, és a vacsi MINDIG ISTENI LETT. Vagy mindig irtó éhesek voltunk????? ;) (Anyu, ne ölj meg, azt hiszem az első verzió igaz, a második pedig csak segített;)))
Volt olyan év, hogy ajándékkal aludtunk, ezt egy esetben nehezményezték szüleink, mikor hörcsögöt kaptunk ajándékba...Gigit kellett lebeszélni a közös alvásról:D
Nem emlékszem, hogy hittem-e valaha, hogy Jézuska hozza az ajándékokat, azt hiszem ez nálunk nem így volt. Én igyekszem a lányoknak amíg lehet ezt mondani, ezzel nehezítve a dolgomat, mert így a díszítés-csomagolás idejére Nagymamira kell bíznom őket, addig levegőznek egyet az udvaron. Remélem lesz hó, és építhetnek hóembert. Azalatt összehozunk valamit G.-vel:D

Kis kitérő: Imádtam a karácsonyokat, később jöttem rá, mi volt még benne olyan egyedi. A fenyőillat, ami a narancsillattal keveredett. Ezt műfenyővel nem lehet elérni, illatosítóval SEM, csak a gyanta illata az igazi. Ezért nem lesz műfenyőnk, pedig olcsóbb lenne, és nem kéne fél évig a tűleveleket takarítani. De: kipróbáltuk a nem hullós levelűt, ami szép volt, de illata szinte semmi. Végig olyan hiányérzetem volt.. Idén döntöttünk, régimódi rövidlevelű lucfenyőt veszünk, maximum nem marad meg vízkeresztig. Meglátjuk. Nekem KELL az az illat, a régi karácsonyok illata :)

ELŐRE IS BOLDOG KARIT MINDENKINEK:DDDDDD

ui: Gigi, ha valamit kihagytam, egészítsd ki:)

Semmi extra, és ez most jóó:)

Tényleg semmi extra nem történt, lányok oviban jól érezték magukat, én meg berobogtam a Mammutba ajándékokat beszerezni. Majd írok, ha történik valami)