2009. november 20., péntek

Drukkoljatok

Hőemelkedek, tele az orrob, ráz a hideg, és fájnak a térdeim. Másfél hete oltottak, csak nem...

A legújabb technika gyermekei

Anna, Peti és Gergő Bo nagy kedvencei. Mikor már halálra unom az olvasásukat, megengedem Bonak, hogy a számítógépen nézze, van honlapjuk. Itt oldalanként kell léptetni a "tovább" gombbal, és Bartos ERika mesél. Egy fokkal kímélőbb, de azért csak itt kell ülni nyomogatni a továbbot. Tegnap ez a felemelő feladat Apára maradt. Én közben Gét eprésztem ki a kádból. Szépen ment is minden rendben, hallom, ahogy mesél BArtos ERika. Kinézek a fürdőből, mit látok? G. ott ül, és olvas. De akkor ki nyomogatja az egeret? Benézek, hát ki más, Bo. Betanította öt perc alatt.
G.nek ha a nyugalmáról van szó, vág az esze mint a borotva:)
Persze mikor elcsúszott az egér, Bo ordít, hogy elromlooott, segíteeek!
Odamegyek, hogy segítek, de nem voltam jó. "Apaaaaaaaaa!! Csak Apaaaa!" volt a válasz.
Ezt bukta:DDDDDDDDD

Nem vagyok egyedül

Na, tegnap Gé is megkapta a szuriját, lekopogom, még most is gond nélkül itt rohangál. Tegnap utána vagy öt órát aludt, de azt hiszem belefér:) A teljes család beoltva, és most egy-két hétig lapulunk, míg kialakul a védettsége Gének is.

Tegnap jó napom volt, kiszabadultam barinőzni:) Régen nem találkoztam Krisztával, mert egy időben születtek a csemetéink, Zozó egy idős Boval, és már mikor megszülettek, egymásnak lettek igérve hehe. Ezek után szültem még egy csajt, hogy legyen választék...;) Igaz, ehhez Marcinak is lesz egy-két szava, bár ahogy elnéztem, ő Gére hajt. A fiatal fruskák jönnek be neki úgy látszik:DD Pedig ő már öt éves. Ehh, mindegy.

Szóval tegnap kb. négy órában jóól kidumáltuk magunkat Krisztával, és rájöttünk, (legalábbis én), hogy nem vagyok egyedül. G. dolgai kisértetiesen hasonlítottak Kriszta férjének dolgaihoz, és mi is rájöttünk, hogy ha néha azt mondom a lányomnak: "vidd azt a kekszet, csak ne visíts!" vagy "rendben, akkor menj és ess le, mit bánom én!" az teljesen általános. Nem csak én vagyok halál fáradt, mikor napjában százkor kell kezet mosni, mikor a kekszet futva akarja enni, és szétszóródik a lakásban. Néha tényleg csak legyintek, amit a frissen érkezett Anyu pl. szerintem totál nem ért. Ő még energiával telten érkezik, és mikor megkérdezi: "nem kéne ezt a gyereket átpelenkázni már?", akkor én csak ülök és legyintek: "de, át kéne" . És pillákat rebegtetek ezerrel:D

Nehogy azt higgyétek, hogy felelőtlen, lesz..om anya vagyok, csak estére kellően belefáradok a nevelésbe. Ismerős a szitu? Na tegnap jókat nevettünk Krisztával, és megegyeztünk, hogy jövő héten rendezünk egy közös turit, hagy legyen jó hangulatunk:)

2009. november 18., szerda

Szia Zsu!

Örülök, hogy Te is olvasol:-) Remélem tetszeni fog! :)

2009. november 17., kedd

Szárítógép és társai

Lent volt a mosógép a garázsban, ahova csak kintről lehet lemenni, mivel bedeszkázta G. a lejáratot, hogy elférjenek a mézeshordók. Na ez nyáron még úgy ahogy, amikor úgyis kintre teregetek. De télen gáz a hóban, fagyban sötétben botorkálni. Így hát érvényesült az akaratom (mikor nem?;)) és vettünk/kaptunk egy szárítógépet, és a mosógép felkerült a fürdőbe. G. persze alapból utálta, de annyira nyígtam, hogy én hogy utálok napjában lemenni, és addig gyerekeket hova teszem stb. , hogy átmenetileg beleegyezett. Szárítógép meg azért kellett, mert a vastagabb cuccok nem száradnak ki soha, és büdik lesznek, amúgy meg ha itt teregetek, olyan pára lesz, hogy még a dzsungelben őshonos növényeim is meghökkennek. EGy tuti, Bo kruppjára jótékony a dolog.
Szóval most itt van egy ezeréves mosógép és a vadiúj szárító. Igenám, de nehogy már ilyen könnyen menjen minden. A mosógép őskövület, a centrije kb. 300as, vagyis a ruhából sok vizet nem szed ki. Ezek után bedobom a szárítóba, ami oda való, a többit lent teregetem ki a garázsban. Két napig száradnak....
A szárító viszont órákig megy, mert érzékeli, hogy milyen vizes a ruha, és úgy szárít. És. k. sokat fogyaszt, mint minden ilyen alapból. G. minden alkalommal ideg volt, hogy már megint jár az a szárító, de utálja, hogy ilyennel emelem az áramszámlát, stb. stb...Felőle hetekig kint lehet, rá is fagyhatna a szárítókötélre..
Egy szó mint száz: vettünk a teszveszen 3000 ftért egy 1400as centrifugát. Így a totál kicentrizett ruhákat berakhatom , és fél óra alatt kész.
Tök röhej, hirtelen tele lett minden izével a fürdő. De így volt praktikus. Új mosógépre most nem telik, ez van.
Eddig alig mertem előtte szárítani, hogy ne morogjon. Ő azért igyekezett visszafogni magát. MÚltkor egy szép, pihepuha, meleg csomag várta a szárítón. Friss farmer, pulcsi, stb. Épp indult is valahova, mondtam neki, hogy vegye fel. Ott álltam, és néztem, őszintén szólva várva a hatást.
Ő felveszi, és rámnéz:
"MOst azt kell mondanom, hogy JAAAJ, DE FINOM MELEG, PUHA, ILLATOS!! UGYE???"
Igen. Nem kell nekem meg sem szólalni, mindent tud.
Amikor azt mondtam neki, hogy kééépzeld, ma jó idő volt, és kintre teregettem, arra a válasza standard:
"Te egy MÁRTÍÍR vagy Mamika" :)))))
11 év után tudja, mi a dolga:DD

Sosem elég korai?

Pár napja történt, de most ugrott be a story, gondoltam, megosztom. Gé reggelenként Nagymamival kel, mivel mi Boval megyünk az oviba. Ebből én annyit érzékelek, hogy mire hazaérek, ők már túl vannak egy kiadós sétán, és túrórudit is evett a ded a boltból.

A múlt héten két dolog derült ki, elmesélem.Ja nem, három. Na mindegy. Megyek Gével délután valamiért a boltba, és ő persze azonnnnal megy a hűtőhöz, és követeli a túrórudit. Kiabál, hogy "túórudiiiit!" Mondom, ok, de várj még, ki kell fizetni. Ő csak kiabál, én megismétlem. Végül nem bírom tovább, és kérdem tőle: "Mi van Gé, Nagymama ennél gyorsabban adja?"
"Bizony!" hallom a választ. Az eladósráctól. :DD
Most már tudom, fizetés előtt eszi meg, aztán majd nagyi bevallja:))) Ismerik már a boltban mint a rossz pénzt:)

Hazafelé jobbra benéz egy udvarra, és kiabál: "Nincs Jolán néni!"
Ergo bolt után trécselés van Jolán nénivel. MOst már ezt is tudom. És a csúcs:

Szombat v. vasárnap reggel fekszünk az ágyban, ő már mellettem ébredezik, mivel éjjel szokás szerint átmászott. Fejünk egymás mellett a párnán. Rámosolygok, ő rám. Nagyot sóhajt, és megszólal: -Imádkosszunk! És összeteszi a kis kezét.

Azt hittem bepisilek a nevetéstől. Mikroszkopikus kezeit összetéve elkezdte sorolni a családtagokat, sorra, a távoliakat is.
Mint kiderült, Nagymami miután én elmentem Boval, imádkozik vele. És kéri a Jóistent, vigyázzon a családunkra. Ez Génél kb. így hangzik: Ajapára, Bogira, Maikára, Imikére, Ritára, stb. stb...de ott van Lizzy és Gigi is persze a sorban, szóval SENKIT nem hagy ki:) Nagymama úgy látom nem bízza a véletlenre Gé jókeresztényi nevelését:))