Nyár van végre:)

És ez a nyár a medencézésről szól. Reggeli után medence, ebéd, utána NEM ALVÁS, hanem megint negyed óra medence, ha nem fél óra. Én kint sülök, és figyelem őket, ahogy visítva lövik egymást a vízipisztollyal. Néha bejövök a hűvös lakásba, és kukucskálok ki az ablakon, hogy mit művelnek. Napozás nélkül vagyok barna, ha akarom, ha nem. De nem panaszkodom. Mennyit vártunk erre! Télen előszedtük a tavalyi nyári képeket, és nosztalgiáztunk. Medence, meleg, fürdőruci! Na most megkaptuk:) Szomszéd kölkök is élvezik a dolgot, én meg boldogan tisztogatom esténként (és reggelenként is)a nap közben összegyűlt koszt a medencéből. De jó is, hogy a szomszédék felajánlották a kútjukat, hogy bármikor abból pótoljam a vizet, vagy akár teljesen cseréljem le. Durva lenne a vezetékes vízből tölteni tele a három köbmétert, kész anyagi csőd. De így tökéletes, egy szavam nem lehet. Az az boldogság, amit a dedek arcán látok mikor csobbannak, mindent megér! (nem mellékesen én is igazán tudom élvezni a "bálnázást") Ma rávettek, hogy menjek be velük. Gondoltam, ok, napozom egyet a vízben. Na persze! Épp, hogy kinyújtóztam, hátam egy gumicsónakon, lábam egy felfújható mittudoménmin, támadtak. Bo: "Jajjj, Anyaa, Te vagy a híd! Felmászom rád! Te vagy a HEPEHUPÁS HÍD!" Szerintem túl sok Dorát néznek. VAgy fogyni kéne:DDD
Az alábbi videon (ami lehet, hogy felülre kerül, bocs) a szőkéket és Reni kerilányomat locsolja Reni apuja. Nagy buli volt:D