A sírós kislány

Bo eddig nagyon boldogan ment oviba, már nem is nagyon rá koncentráltam az elmúlt időszakban, inkább az ovikezdő Gére. Két napja este elkezdett sírni Bo, hogy nem akar oviba menni. Nagyon meglepődtünk. Kérdem miért? Kiderült, hogy van ott egy "sírós kislány", akit ő úúúgy sajnál. Zokogott, hogy szegény sírós kislány, ő nem akar menni, mert megint sírni fog, ő meg el fog bújni, hogy ne hallja.
Na, erre mit lépjek. Elmagyaráztam neki, hogy a sírós kislány még csak most kezdi az ovit, még új, és hiányzik neki az anyukája. De ha ő, a nagy, odamegy, és játszik vele, megvígasztalja, akkor nem fog sírni. Bo már nem zokogott, hanem hüppögve gondolkodott ezen a lehetőségen. Aztán rátettem egy lapáttal, hogy holnap veszünk neki ajándékot, és azt majd ő odaadja neki, és akkor biztos nagyon boldog lesz a kislány és ő lesz a legjobb barátja. Ez már annyira tetszett neki, hogy ezt hajtogatta elalvásig.
Másnap egy pici csőrikés táska alakú füzetkével és hozzá tartozó ceruzával (remélve, hogy Sírós Kislány igazi nő) jelent meg Bo az oviban. Mondtam Péternek (óvóbácsi), hogy keressék meg ki is az a kislány, mert mi nem tudjuk a nevét. Délután kaptam az infot, hogy kislány ügy elintézve, meglett a keresett személy. Bo boldogan mesélte, hogy nagyon örült az ajándéknak, úgy, hogy csak na! (ő szava járása)
És sokat játszottunk a Lacussal!
Ó, mondom, akkor van Lacus is? Ő egy nagy fiú? - kérdem én.
-Neeeeeeeem, Anya, a Lacus a Sírós Kislány!!

Na, itt elvesztettem a fonalat, ismét az Óvónéni világosított fel, hogy a kislányt Lucának hívják, ergo Bo még keveri a Lacust a Lucussal :D

Egy szó mint száz, első akadály véve))

Sakk

Bo mostanában (egy rajzfilm hatására persze) élénk érdeklődést mutat a sakk iránt. KÉrdezget, mivel hogyan kell lépni, stb. A rajzfilmből megmaradhatott neki egy mondat, mert az előbb Apjával nézegette a kis mágneses táblát, felkapta a bástyát, odanyújtotta Apának ezzel, hogy: "Akkor most SAKKOT ADOK!" :D
G. meg elvette a sakkot :D Bo nem értette min nevetünk, hiszen ő adott Apának egy sakkot, mi ezen a vicces?

Vezetek (nék)

Aki nyomon követi a blogot tudja, hogy rém büszke vagyok, hogy újra tanulok vezetni. Amit még nem írtam le az az, hogy szeptember elsején vezettem tökegyedül életemben előszőr. Igaz, csak pár kilométert, de az hibátlanul ment:) Gáborral már bárhová elmegyek, Pesten is kavartam már, és annyit gyakoroltam, hogy kezdtem nyeregben érezni magam. Egészen máig, amikor is eldöntöttem, hogy korán reggel a hidegben inkább autóval viszem fel Bot az oviba. Bepakoltam a nőket hátra, bekötöttem őket, mert azért mégiscsak rólam van szó, és elindultam. Simán felvittem Bot, parkolás miegymás, aztán mondom, legurulok a bolthoz ha már kocsival vagyok és veszek pár dolgot. Legurultam, egy hely volt, beparkoltam. Ez a hely orral lejtő felé volt, egy oszlop volt előttem, sebaj. Oszlop előtt leálltam, és vásároltam. No igen ám, de nem jutott eszembe, hogy el is kéne indulni, rükvercben úgy, hogy ne guruljak rá az oszlopra azonnal ahogy felengedem a lábam a kuplungról. Háromszori próbálkozás után miután már vészesen rajta álltam az oszlopon inkább megkértem a boltost, hogy bocsi, szőke vagyok és nő és kezdő, de tolasson már hátra úgy, hogy a férjem ne lássa ennek nyomát a kocsin.
Ő szívesen segített, hátratolatott simán, de megjegyezte, hogy a gázzal csinájunk valamit. Mondom ok, neki biztos máshogy áll a pedálja, ez meg már régi stb. Legurultam nyugisan a főútra, és hát igen, a gázpedál be van esve. Olyannyira, hogy kettest alig akarta venni, egyesben is tövig nyomtam, hogy menjen. MI A FENE VAN? Csak nem állok le a főúton telefonálni, hogy G. drága, gyere értem, gáz van (vagyis inkább nincs). Nyomtam neki, fel hazáig. Az egész két perc volt, de leizzadtam. Kerítés mellé parkoltam, kulcs ki, kézifék behúz... VOLNA, HA NEM LETT VOLNA BEHÚZVA!!
Ekkor azt mondtam nekem annyi. A bolttól idáig behúzott kézifékkel jöttem!!! Ezért nem ment a kocsi szerencsétlen! És ezért van ilyen BRUTÁLIS BŰZ! Dehát egy tapasztalt sofőrt kértem meg, hogy segítsen, ő miért nem nézett rá mikor kitolatott??? És én miért nem ellenőriztem??? G. a telefonban megnyugtatott, hogy rosszabbra számított a hangom alapján. Valószínűleg max a fékbetét strapa, ő azt hitte minimum koccantam. Örültem, hogy örül. De én valahogy ma nem szívesen ülnék vissza az autóba. Még jó, hogy süt a nap, majd elsétálunk az oviig meg haza Gével.:(
Ezt főleg újrakezdő autóvezetőknek írtam, hogy ők el ne kövessék ezt a hibát, hogy hisznek egy harminc éve vezető pasinak. Délután megírom, mi lett a kocsival. DRUKKOLJATOK!