Pici nyugi

Dedeket leadtuk Mamának. Épp, hogy összeállt a fejemben, mi mindent tudok majd itthon csinálni, G. megjegyezte, hogy neki már most hiányoznak...Picit sem hagy ábrándozni:) Ma már nem állunk neki a garázstakarításnak, de holnap gőzerővel.

Dátha

Szimpla nátha, ahogy számítottam is rá. Két hét ovi, egy hét itthon indul :-( Legalább jött Nagyapa és Marcsi, kint lógtunk a kertben egész nap. Azért nem nagyon viseli őket meg a dolog, ha nem kéne Bo orrát szívni, simán ovizhatna. Ehelyett a csilláron lóg (by Gigi:))) Holnap leszállítjuk őket Mamához, és két napig mint az őőőrült takarítjuk a garázst. Nagyon ráfér..Szerintem sok ezeréves "kincset" fogok lent találni. Lehet, hogy bevetem G. fémkeresőjét is:D

Még nyár

Tűz a nap, G. ma megy méhészkedni, etetni kell a méheket meg takarni. Drága Brüsszelben élő barinőm elképzelte anno, hogy pici pokrócokkal takargatja a méhecskéket ;-) Na ezt 60-70 családnál megcsinálni (párezres létszámú családokkal) igencsak időigényes lenne, és szerintem már rég elváltam volna:D
Félbe kell hagynom: KisGé: "kiegyünk a udvaaarra!" felkiáltással rohangál, és még meg is kell szárítani a hajam. Utána viszem őket a dokinőhöz, mert már KisGé is egész éjjel köhögött. Negyed Libexin hatott, fél négy körül. Azért aludtunk is.

Mosó masa mosodája

Ma még meleg lesz. Tegnap 29 fok volt, azt hittem szétfő az agyam míg a lányok kint ugrálóváraztak az udvaron. Közben G a kocsit fújta fehér festékkel, ami azért szállt ide-oda, úgyhogy pulikutya módjára terelgettem a csajokat, mert ilyenkor nanáá, hogy a kocsi körül kell kergetőzni. Ami még ragad, és az Apjuk retteg, hogy összetapperolják. Mindegy, meglett az is, és IGEEEEEN, felkerült a mosógép és a szárító a fürdőszobába! Télen nem kell hótaposóban menni mosni, teregetni a garázsba. Amúgy jó ötlet mindezt lent elintézni, ha úgyis kiteregetek az udvarra. Télen viszont durva. És közben vagy beöltöztetem a lányokat, és együtt megyünk le arra a fél percre, mire berakom a ruhákat, vagy bekapcsolom a Lolkaésbolkát és reménykedem, hogy életben látom viszont a dedeket. Ilyenkor robogás le, és persze bekerül a nagy sietségben egy-egy piros zokni a fehérek közé. Most ez megszűnt. Nyugiban, melegben mosok. VÉGRE!

London Baby!

Hurrá, hurrá! Október végén megyek Gigiékhez Cambridgbe! És ez mind semmi(?) (imádom azért), de végre valahára Londont is megnézzük. Mindig csak épp, hogy leszálltam a repcsiről, szálltam is fel a buszra, és ez a busz nem a Westminster meg a Picadilly Circus útvonalán megy Cambridgebe:( Gondoltam én már rá, hogy be kéne menni körülnézni, de vagy csak három napom volt, és amúgy is hatalmas pocakom volt, vagy épp Gigi volt pocakos, illetve később Giginek volt csecsemője. (Lizzy, ezt nem azért mondom, hogy kikapjak;))) MOst összejön! Gigi úgyis ingyen frissíti fel a tetkóit egy haver szalonjában, és most vadul kapacitál, hogy csináltassak már én is, ha már épp ott vagyok. Felvetettem a dolgot G-nek, de az ő véleménye a dologról ötpercenként változik, úgyhogy megvárom az október 31-ét, a tetkószalon bejárata elől még egyszer megkérdem, aztán úgy döntök, ahogy szoktam, a saját fejem után, de meghallgatva mások véleményét. (psssssszt;-)

Azért az egész utazás olyan izé..Hogy is mondjam. Ha rá gondolok, várom, nagyon is, imádok utazni, imádom Angliát, Lizuékat. Aztán elkezdem magam beleélni, és látom, ahogy a telefont nézem, hátha jött hír a pockokról. Este hiányozni fog Gé, ahogy rámfekszik, átkarolja a nyakamat, és nem hagy kényelmesen aludni. (Félreértés ne essék, ez itt KisGé, bár ha jobban belegondolok...ehh, hagyjuk:))
Szóval ebbe nem akarok belegondolni, és utálom is ezt az anyai hormondolgot. Akinek van pocka, lehet, hogy tudja, miről beszélek, akinek nincs, az max megpróbálja megérteni, ahogy anno én is, de ennyi. Talán nem is baj, elég gond ez nekünk. Egész héten húzom az igát, reggel ovi, aztán haza, itthon takarítás, Gével játszótér, itthon játszás, minden, aztán pici netezés, barátnő telefonon, és esti műszak, fürdetés stb. Kb. ilyesmi. És alig várom, hogy néha kiszabaduljunk, csak mi ketten G-vel. És összehozzuk, mert vannak nagyszülők a láthatáron, nem is egy. Kirándulunk, mozizunk. Este hazafelé a kocsiban: -Nézdmár, az a pici tiszta Gé volt!
-Jaja!
-De édes volt tegnap, mikor a nyalókára azt mondta, hogy "hőlégballon"! (csöpögés)
-Óó igen, de Bo is mikor.....
És így tovább. És előkerül a mobil, mert azon G. akkurátusan beállítja valamelyiket háttérképnek. De akkor szigorúan a másik a képernyővédő! És fordítva persze:) Fotónézegetés. Pár órája még az idegeinkre mentek. Ez van.
Ha pedig három napra leszaladunk a Balcsira, az már a vég. Kitapasztaltuk: Két napot bírunk ki nosztalgiázás nélkül. Mi lesz velem odakint NÉGY napig????? vAgy öt? ÁÁÁ. Gondoljunk a jó részeire!
Lizuval babázom, vonatozunk egyet, aztán Gigivel meg irány London, városnézés, Starbuck's Café, shopping, dumcsi, aztán megint Lizuzás:) Ja és kint ér a Halloween. Ilyet sem láttam még, kiváncsi leszek. Lizunak már megvan a jelmeze:)))

Bo beteg

Várható volt, a szörcsögés tovább erősödött, már nem volt elég a reggeli és az esti orrszívás. Oviban ezzel nem szórakoznak, és mivel nem tudott ebéd után aludni, felhívtak, hogy vigyük haza, és orvoshoz. Tényleg elég gáz, de úgyis pontosan tudom mit fog kapni, Novorinos orrcseppet, meg a Fenistil cseppet, és az utasítást, szívjuk az orrát mint atom. Ezért kár holnap reggel a komplett családot betuszkolni az autóba. Mindegy. Meglátom. A pénteki síelésnek nem túl sok esélyt adok :( Ja és persze Gé orra is elkezdte, úgyhogy azt hiszem a porszívót el se pakolom egy ideig, kezdődik a "szezon" ..

Minibejegyzés

G. egész nap a városban, én Gével itthon. Boval minden ok volt az oviban, jövő héttől három hónapig síelni tanul. Erre kiváncsi vagyok, azok után, hogy néha a saját lábában is megbotlik. Egy tuti, ha esik sem esik magasról, aztán ha megtanult síelni, majd megtanít engem is. Örülnék neki, mert autodidakta módon tanultam meg, és bár a piros pálya már nem akadály, azért a lesiklás nálam tényleg lesiklás. A szép síeléstől mindenképpen távol van, viszon remekül meg tudom ijeszteni a mögöttem közlekedőket hirtelen, és igen gyors  váltásaimmal :-/

Reggeli készülődés

Hétkor éppen a reggeli kávémat kortyolgattam, mikor jött G., hogy már megint hol az a bizonyos zöld tetejű jól bevált izzadásgátló stift. Na, biztos megint én vittem valahova magammal. Korán reggel én nem vitatkozom, átnéztem a naaagy fekete táskámat, ahol ismét megtaláltam egy máig is harcoló német alakulatot. De a stiftet nem. Még a táska belsejében sem, ahova az egyik kilyukadt zseben át zuhannak be a tárgyak, és tűnnek el örökre. Na itt most azért meglett pár tollam, és egy-két higiéniai kellék. Stift sehol. G. visszament a fürdőszobaszekrényhez, hogy hátha mégis ott van, én követtem. Kiemelt egy kékkupakosat, meg egy fehérkupakosat, hogy ha a zöld nincs meg, akkor melyik a jobb. Én azért egy másodpercre bepillantottam a szekrénybe, és láss csodát. Kedves Nőismerőseim, tuti tudjátok folytatni a történetet :-) Nem túlzok, PONTOSAN az orra előtt a szemmagasságú polc közepén volt a zöldtetejű! G. vigyorog, és kijelenti, hogy naná, hogy nem látta, mert nem az írásos oldala volt felénk, hanem a keskeny széle. Azért szeretem! :D

Vasárnap

Egész nyugis napunk volt, és csoda történt: négyen EGYSZERRE tudtunk alukálni ebéd után. Azt hittem álmodom. Délután G. kijelentette, hogy felhozza a garázsból a mosógépet, de előbb fúrnia kell betont a csöveknek, és pakoljam ki a pelenkázószekrényt a fürdőben. Simán tíz perc alatt készen voltam, gondoltam, akkor le is dobjuk egyből és mehet a fúrás. Nem jött össze, mivel a szekrény nem fért ki az ajtón, G ott helyben szétszedte, és darabjaiban vitte ki a teraszra, ahol is újra összeszerelte. Ezzel ment el egy halom idő, és már sötétben botorkált le a fúróért. Persze addigra a lányok is bejöttek már az udvarról, és boldogan vacsiztak. Volna. Ha nem indul be a betonfúró. Gé a nyakamba kapaszkodva matricát játszott és ordított, amit nehezen viselek közvetlenül a fülem mellett. Bo meglátva, hogy Gé ordít, szolidarításból túlkiabálta. G egy perces fúrás után feladta. Holnap folyt. köv, mikor Bo oviban, Gé udvaron. Vagy inkább a játszón:)
Boban azt bírom, hogy egy ilyen hacacáré után mindig megmagyarázza mi is történt. A fenti esetet így kommentálta: "Túl hangos volt a fúró, és Bábika (Ez Gé) félt tőle." Hehe. Ő persze neeem!

Egy nehéz éjszaka

Tegnap nem aludtak a dedek napközben. Hiába, hétvége van, ezer játéklehetőség, udvar, stb. Nem baj, majd este! (Gondoltuk mi, és nyolcig kihúztuk velük, fürdetés, vacsi ilyesmivel). Nyolckor Gé már olyan fáradt volt, hogy alig tudott elaludni, magyarán túlpörgött. Mindegy, elringattam, hogy megnyugodjon. Bo magától lefeküldt aludni. Mivel "korán" volt még, G. lelőtt pár űrlényt itt a gépnél, én feltett lábbal olvasgattam. Idilli nyugalom! Kilenc körül bementem aludni, magamra húztam a takarót, és félálomba kerültem. Ordítás. Kiabálás. Porszívóhang. Bonak szívta az orrát az apja . Én becsuktam az ajtót, legalább Gé ne keljen fel rá. Félkómásan vártam. Bo nem nyugodott meg, ki kellett jönnöm, orrot szívni, mesélni. Elaludt. Én kint maradtam vele, G bement KisGéhez, aki persze már sírt. Lassan elaludtunk. Bo még háromszor felkelt, iszonyatosan szörcsögött, de a cumit ki nem köpte volna. Orrából alig jött valami. TEhetetlen voltam. És álmos. Hétkor kinyílt a csipájuk, és azóta fent tobzódnak. Én meg itt ülök egy erősebb kávé társaságában, és igyekszem arra gondolni, hogy G felhozza végre a garázsból a mosógépet és a szárítót. És akkor végre nem kell télen a hóban este elemlámpával teregetnem. Hurráááá :)