2010. január 5., kedd

Megéreztük

Na, megjártuk a Szent János kórházat. Az a doki nézte meg Bot, aki anno engem műtött, és csak annyit mondott kb. négy másodperccel az orrbakukucska után, hogy nagyon jó a megérzésünk. :-( Utána röntgenre küldött, és kiderült, hogy a bal arcüregének a háromnegyedét elfoglalja a polip. Nem csoda, hogy nem kap levegőt. És ez akár évek óta tarthat nála. 20-án megműti szegénykémet, előtte még 15-én menni kell EKGra meg vérvételre. Szóval megvan a tettes. Úgy éreztem! Csak azért vagyok nagyon mérges, hogy ezt eddig a millió vizsgálat alatt miért nem vették észre? Mikor a helyi gyermekorvosunk fül-orr gégész szakorvos, és százszor kukucskált már bele az orrába? Mikor annyiszor mondtam neki, hogy nem kap levegőt, hiába csepegtetem az orrába azt a rohadt sok orrcseppet?? Nem nagy a mandulája?? Szerinte nem volt nagy. Igaz, az tuti nem nagy. De akkor ez a doki miért tudta ezt egy másodperc alatt megmondani? És a Heim Pálban a gégészfőorvos miért nem látta, mikor PONT EZZEL mentünk hozzá hónapokkal (fél évvel?) ezelőtt? Ez nem egy nap alatt lesz ekkora, akár egy éve is lehet már bent, és ott is van, azért nem beszél szépen ez a kislány:(
De ki gondol alapból polipra? Ki gondolja, hogy az én felnőttorvosomat kellett volna eleve keresni? Magamra is mérges vagyok, hogy nem ez jutott előszőr eszembe, de ha szakemberek legyintettek, akkor ki vagyok én, hogy felülbíráljak egy gégész főorvost? Nagyon kivagyok most. De a lényeg. Nem tart már sokáig szegény Bo orrdugulása, pár hét és kap levegőt újra. Drágám. Szó nélkül tűrte az ide-oda mászkálást, röntgennél mozdulatlanul tartotta a fejecskéjét. Most alszik. Cumi kiköpve, vele nem kap levegőt. Ha felkel, hozzuk haza Gét az oviból. Na ennyi mára.

2010. január 4., hétfő

Drukkoljatok

Bo nem kap levegőt az orrán, de nem beteg. Hónapok óta húzódik már ez a dolog, csak mindig volt valami, most náthás, most allergiás stb. Hát most egyik sem, és még mindig szenved emiatt, nekem (és G-nek) nagyon gyanús, hogy polip lehet az orrában. Holnap megyünk ahhoz a dokihoz, aki pár éve engem ilyennel műtött, mert lelkiismeretes, és aranykezű:) Drukkoljatok, hogy mondjon valami megnyugtatót! Talán a legjobb az lenne ha találna valamit, amit ha kikap, elmúlik Bo szenvedése. És persze ami nem nő vissza!:) Reggel megyünk be vele, Gé addig ovizik.

Ma boldogan mentek amúgy, kirohangálták magukat az udvaron, jól beebédeltek (Gének komplett ruhacserével járt), és hazaérve kidőltek azonnal. Megyek, olvasok egy kis Lesliet:)

ui: furán hangzott talán, hogy örülnék, ha találna valamit a doki, de ha nem talál, akkor megint futhatjuk a köröket, hogy mi a baja szegénynek. Szóval éértitek, miért írtam:)