Jó széria kezdődik?

Tudjátok, az én életemben, (és gondolom másoknál is jellemző), a rossz dolgok csőstöl jönnek, de ha elindul a pozitív széria, akkor az is egymás utáni jó hírekből áll. Nagyon remélem, hogy a maival elindult a miénk, ugyanis: A ct szerint jól szellőznek a melléküregeim, doki megnézte, azt mondta, hogy ugyan van ott egy kis polip, de elég magának való és láthatóan utálja az orrsrayt, úgyhogy fújjak és hagyjam őt békén;-)) Ok, nem így mondta, de ez volt a lényeg, majd kontrollra benézek néha. HURRÁ! A sray helyi szteroid, még nem szőrösödöm tőle, úgyhogy nyugodtan fújok, ettől nem nő tovább a fránya dög és talán el is halálozik.
Másik jó hír, hogy Gé javul, éjjel már végig aludt, és ma nem is volt még wc-n. HÉtfőn mehet oviba, ha nem találja meg valami kósza más vírus. NEM FOGJA! Lehet, hogy Bo megúszta? Na, ezt is lekopogom gyorsan. Most ennyit röviden, nagyon elfáradtam. De még mindig áll, hogy szeretek dolgozni utazástól függetlenül. Jó hétvégét mindenkinek, betegeknek jobbulást, remélem már látszik a fény az alagút végén! (Gigi esetében az is jó, ha BÁRMI látszik, és nem fáj közben) Vigyázzatok magatokra! Pusz!

Gé is elkapta

Mi Gáborral már javulunk, Gé viszont éjjel hányingerrel küszködött. Én meg a fáradtsággal. Aztán biztonsági pelust kapott, amire szüksége is volt. A héten itthon marad. Bo még tartja magát, remélem kihagyja őt a baci. Ma megyek arcüreg ctre, aztán sietek haza a lányokhoz. Előtte Gét elviszem a dokinénihez, na azt most nem várom, mert már a rendelő közelében hallani ahogy ordít. Bár..ahogy láttuk az ovinál, a hajmosásnál stb., vannak még csodák. Talán ma már ott sem fog félni. Majd jelentek mi volt, de biztos, hogy vírus.

2. nap - tényleg jobb

Először is: Nagyikámnak sok gyógypuszit küldök, remélem hamar kijössz a köhögésből! Apu, Te is! Én úgy-ahogy túl vagyok a nehezén úgy érzem, de ezt most nem részletezem. A lényeg, gyerkőcök ma gond nélkül mentek oviba, minden rendben volt velük. Én a zuhogó esőben két óra alatt jutottam be dolgozni, olyan érzés volt, mint aki fél napja utazik. A 8.17-es busz (kocsival fizikai képtelenség bejutni, de buszsáv azért van) fél kilenckor futott be, aztán a Budakeszi úton simán beállt a sor. Ott dekkoltunk vagy fél órát, mert ott még nincs buszsáv. Aztán a metro rendben jött, végül a villamosmegállóban az Örsön bemondták, hogy az én két villamosom nem tudom miért hosszított indítási idővel közlekedik. Szétáztam, és már majdnem fél tizenegy volt mire beestem fújtatva a harmadikra :) A munkával minden ok, nagyon jól érzem magam így két nap után is;) Ötre estem haza, nem sokkal a gyerekek hazaérkezése után, mert G. drága majd' egy órát csúszott a hazahozatalukkal. Fél négyes munkaideje fél ötig tartott valahogy. Én jól lefáradva picit idegesen kértem meg, hogy máskor fél NÉGYKOR hozza el őket, mert így is egy órával hamarabb mennek mint megszokták, és ott is alszanak. Nem kell azonnal otthagyni őket, lesznek még ott eleget. Ő nem értette persze, de majd ha péntek reggel úgy kelnek fel, hogy "neeem akarok oviba menni, fáááradt vagyoook,ne menj eeel!" akkor megérti. Ill. megértené, ha nem nekem kéne ezt végighallgatnom, mert ő már dolgozik. Mindegy, letisztáztuk, hogy nem az ovinak szültem a lányokat, és ha fél négykor végez, akkor hiába látogat el a kisfőnök fél négykor hozzájuk. Megbeszéltük, hogy munka vége, gyerek haza, slussz passz. Én nem tudom megoldani, így is csak öt órát dolgozom, hogy egyáltalán emberi időben hazaérjek. Na megyek is, várnak. Holnap jelentkezem!

6 év után munkában

Vártam már nagyon. De ahogy közeledett a nagy nap, Gé sikeresen beovisodott, kezdtem szép lassan izgulni. Kirepülnek a lányok. Szülők dolgozóban, ők meg gyerekdolgozóban. Bo is ott alszik. Jaj..jaj és mégegyszer jaj. Az ilyen érzéseim közepette vagy Anyu hívott fel, vagy én őt, hogy ismételje meg amit ilyenkor szokott mondani, nevezetesen: "Timikém, a lányok Téged már halálra unnak! Ők gyerekekkel játszanának, nem Téged néznének, ahogy takarítasz. Hazaérsz négyre - fél ötre, és onnantól még bőven van időd értelmesen játszani velük, ami többet ér, mintha egész nap egymást fárasztanátok." Ezt párszor meghallgatva és magamat úgy-ahogy megnyugtatva feküdtem le tegnap este. Aludni persze nem tudtam, illetve míg aludtam, álmomban is dolgoztam.
Hatkor már fent voltam, nem ment az alvás. Fél hétkor Gé is felkelt, és kért Apától kakaót, amit sajnos meg is kapott, és ami után sajnos vissza is feküdt. Ez általában tökéletesen működik, kivéve, amikor a gyermek hurutos. Épphogy Apa kilépett az ajtón, Gé összehányta az ágyát, aztán a fél lakást. Gondoltam, a kakaó a ludas, meg a hurut és a visszafekvés, simán felköhögte. Lemostam, átöltöztettem ovisba, és vártam. Amint rákerült a nadrág is, újra kezdte, most a vizet amit kapott tőlem. Közben a hüppögésre, nyafogásra felkelt Bo, aki megrémült, hogy mi történt a kistesóval, akit imád. Felmostam, ágyneműt lehúztam, gyereket mosdattam, másik gyereket nyugtatgattam, Nagymamit hívtam, hogy Gé itthon marad ma, jöjjön át, ha tud. Közben öltöztettem Bot, aki zokogott, hogy ő nem akar oviba menni, mert Gé se megy, és különben is, a kis Ábel folyton sír, és ő úúgy sajnálja. Lucus után ez is. Minek oda annyi beszoktatóóós??? Ehhh.. Szóval ebbe a káoszba betoppant Nagymami, felkapta a két dedet, lenyugtatott engem, hogy minden ok lesz és elvitte őket oviba, aztán Gével hazajött. Közben én azon morfondíroztam, mi jöhet még. Az, hogy elkaptam valamit, amitől a gyomrom ötszörösére puffadt, és ülni alig tudtam. Így értem be másfél órás utazás után az irodába. Ott viszont miután felhívtam Nagymamit, és megtudtam, hogy minden ok, megnyugodtam. Jó volt kizökkenni, jó volt dolgozni, még ha csak öt óra fér bele a napba, akkor is. Fél ötre hazaértem kb., a lányok örültek. Ezt most leírtam, de rohanok vissza hozzájuk. Most estére már tuti, hogy vírust kaptam, csak ők ne kapják el! Szerintem ilyen kezdés után csak jobb jön, mindenesetre várom a holnapot. EGy tuti, Gé reggel nem kap kakaót!