2010. május 1., szombat

Régi-új ismerős

Emlékeztek, mikor tavaly dec 31-én az S.O.S. Dent-ben kötöttem ki gyökérkezelésért esedezve?
Na, most, hogy ismét ünnepnap van, hajnali háromkor úgy gondolta a fogam, hogy meg kéne nézni, ugyanaz a dokinő ügyel-e most is, mint akkor.
Válasz: Ugyanő bizony.

Azt álmodtam, hogy sajog a fogam. Aztán felébredtem, de nem hagyta abba. Kimentem egy cataflamért, és óvatosan megemlítettem a férjemnek, hogy inkább most menjünk, míg nem ordítok, mint reggel, mikor már igen. Ő szó nélkül öltözött. Autó nem volt az úton, hamar odaértünk. Kedvesen üdvözöltem a már ismerős dokinőt, és csoda történt, nem gyökérkezelt. Szimpla lyukat tömött be, időben érkeztem.

Majálisról persze szó sem lehetett, még most is a fél arcom érzéketlen a két elefántnak való szuritól.

Mindegy, túl vagyok ezen is, drukk, hogy ne fájjon JÓÓ IDEIG!

Azért megkérdeztem, hogy a legközelebbi ünnepnapon is ügyel-e a dokinő.
"-Pünkösdkor? Igen, én leszek! :)"

Remek...

2010. április 27., kedd

Fő a biztonság

Kiraktuk a kis piros üléses gyerek-hintaágyat a teraszra. Ketten a képen is látszik, éppen elférnek rajta. Lábuk leér, tudják simán hajtani, kb. harminc centit "leng". Azért van rajta nagyon picik kedvéért egy kis öv keresztbe, már akiknek nem ér le a lábuk és nem tudnak kapaszkodni se.

Bo:- Most akkor bekötöm a biztonsági övet! Na kész! Így most más SOKKAL BIZTONSÁGOSABB!" :)))

Picit akkurátus a lányka:)

2010. április 26., hétfő

Gabus szülinapi bulija, avagy egy szép öngól..:)












Gabust tegnap nagyszülei és mi köszöntöttük, amit már mind nagyon vártunk. Kész lett a G. által összerakott (és milyen jól összerakott) hintaállvány, amire míg Gé aludt, felpakoltuk a két hintát, és beállítottuk a magasságot. Apu direkt hosszú zsinórt vett hozzá, hogy egyedül bele tudjanak ülni, ne kelljen ott állni mellettük. Gé felkelt, tortázás, ajándékok átadása, és irány az udvar! Örült nagyon! Bo is! Pici vita is volt, hogy ki üljön a kisgyerekesebb hintába. Megoldottuk. Fel tudtak ülni, de itt jött a gubanc. Lökni nem tudják magukat. Tegnap még volt egy halom rokon, aki boldogan lökte őket, de mára egyedül maradtam, így szép színt kapott az arcom miközben őnagyságossságát hintáztattam. Na ez az öngól:) Lányok, fiúk,, tapasztaltak: mennyi idő alatt tanulták meg a gyerkőcök hajtani magukat??????
A remény hal meg utoljára jeligére várom a válaszokat:)