Alakul

Az elmúlt két nap nyugisan telt, semmi extra, Bo rendesen bement az oviba, csak annyit jegyzett meg, hogy "Ugye Kitti fent lesz ma?" Gével minden rendben, okosodik, már mondókát is hallottam tőle, amit bentről hozott. Várjuk Gigiéket, össze kell kapnom magam, leszünk egy páran hétfőn :)

Zugcumizó megijesztett

Igen, Boról van szó. (A fogam ezerszer jobb, már a helye ugye, szóval nálam két nap volt a neheze.)
Bo reggel minden ízében tiltakozott az ovi ellen. A földön kellett húzni szinte, annyira nem akart bemenni, mert egy kislány, egy új kicsi sírós...Most, hogy Lucussal már barátnők ugye, itt van ez a Kitti, aki a legújabb sírós a bölcsis csoportban. Na mondom, ez kemény menet lesz ma reggel. Egy ajándék kaleidoszkóppal felszerelkezve mentünk be. Bejáratnál ordít, hogy ő nem megy be. Persze be kellett neki, és éppen ott volt Kitti és az apuja na meg az óvónéni. Megragadva az alkalmat (és Bot meg Kittit) odaadattam vele az ajándékot. Adtak egymásnak puszit is, és Melinda felvitte Kittit az emeletre a kiscsoportba. Azt hittem minden letudva, de nem. Bo a nagycsoportba sem akart bemenni, és ordított, hogy öleljem át, ne kelljen bemennie. Vérző szívvel hagytam ott életem elsőszülött zugcumizóját. Alig vártam a délutánt, mikor G. hazahozta őket, és megtudta, mi volt utána. Azt mondta az óvóbácsi, hogy megnyugodott hamar, jó kedve volt egész nap, és mikor G. ment érte, akkor is jókedvű volt. Én ennek a hírnek úgy örültem, hogy elmondani nem tudom. Nagyon aggódtam, hogy mi lesz így. De sajnos Bonak is alkalmazkodnia kell. Tudjuk, hogy a sírós gyerekekre extra érzékeny, de a szaki szerint ez így is fog maradni, meg kell tanítanunk kezelni az ilyet, mert örökké elkerülni nem is lehetne, nem is kell. De akkor is. Olyan nehéz. Mindegy, most úgy néz ki minden rendben, a holnap reggelre leszek nagyon kiváncsi. Elmesélte, hogy ma voltak "kirándulni" az ovi melletti szőlőben, és ott láttak indákat, meg "csakokat" ami szerintem a kacs Bo-s megfelelője:) Szőlőt is láttak, de nem ehettek belőle. Szép kis kirándulás!:)

Felejthető hétvége

Nem tudom ki hogy van vele, de én a foghúzás óta az órát lesem, mikor telik le a hat óra a következő cataflamig. Fáj, sajog, fáj. Persze felhívtam dokinénit, de azt mondta, sajnos belefér egy kis fájdalom. De ez nem kicsi:( Csak nem bírtam ki, ma elmentem hozzá, nézzen már rá. Azt mondta, két hetes sebek ilyen szépek, mint az én kétnaposom, és nem ad antibiot csakazértse! Ok, nem így mondta, de a lényeg, hogy ha szájzáram lenne, lázam lenne, nem tudnék nyelni és dagadt lenne a képem, akkor kapnék, de én ritka szépen gyógyulok. Kérdem én, akkor miért vagyok olyan mint egy zombi, lelassulva, fejfájósan, gyengén? Kiderült, hogy a cataflamot nem éhgyomorra kéne ennem, mert akkor nem szívódik fel rendesen, ellenben a mellékhatásai azért kijöhetnek. Azt mondta egyek rendesen, igyak kávét, mert a koffeinmegvonás nem megoldás csak azért, mert én tejjel szoktam inni, és most azt tilos. Tejpor engedélyezett. Hazajöttem, némiképp megnyugodva, bezabáltam, ittam egy kávét, bekaptam a soros bogyót és jé, jobban lettem! Most estére persze megint hasogat, kipróbálom az algopyrint. Meddig tart ez még? öt óra ok, és megint kell gyógyszer:( Holnap munka, de előtte két gyereket kéne oviba indítani, ami önmagában egy küzdelem. Éjjel és reggel fáj a legjobban, nem sokat fogok aludni. Hajat kéne mosni, mert így nem lehet emberek közé menni, de előre nem tudok hajolni, mert lüktet a fogam ..helye..Utálom ezt az egész XXI. századot!

Bon nevettünk ma. Nagy volt a csönd, G. benézett a gyerekszobába. Bot látta, takaró a kezében egészen az orráig húzva és fekszik. Aztán meghallotta a cuppogást. ZUGCUMIZÓÓ!
Aztán bementem én is, nevetve kérdeztem, hát az meg mi a szájában. Cumi???
-Igen, mert én még kicsi vagyok!
Ilyenkor bezzeg kicsi. Egy szó mint száz, rövid visszaesés tapasztalható, de a pelust már legalább nem kéri. Meglátom ma este hogy alszik:)