Okos G.

Drága férjuram mindig mindent megtesz, hogy ő hozhassa haza Bot az oviból, mivel nekem bár tíz éve van jogsim, alig ültem kocsiban. Gyakorlok azért, de még be nem merném tenni a dedeket. Sőt, még egyedül sem merészkednék ki, de ez egy másik bejegyzés témája.
G. tegnap is ment Boért, siettettem is, hogy fél öttől már várják ötig. Ez nálam azt jelenti, hogy fél ötkor hozza haza. Nála azt, hogy fél ötig nem hozhatja, ötig viszont kell, tehát van még ideje elugrani az ovival szemközti festékboltba autófestékért. Ez eddig a kevesebb gond, de leparkolt az ovi elé, ahol tudvalevő, hogy nyitva az ablak, és a gyerekek kifelé is nézegethetnek. Így is lett. Bo kinézett, ott a kocsi. Fáradt volt, ő volt az utolsó, és ott a kocsi. Irány! És megpróbált kimászni az ablakon, hogy ő most hazamegy Apával. Óvónénik nagy örömére. Ordítás, visítás, és ami ilyenkor kell.
Ebből én a következőt hallottam, mikor hazaértek: "Hamarabb kéne hazahozni Bot, mert nem bírja ilyen sokáig, nem kéne már neki az a néptánc."
Ma reggel tudtam meg drága férjem okos húzását. Nem a néptánc a gond, hanem az, hogy utána AZONNAL szeretne hazajönni, de ha nem is érünk oda pontosan, legalább ne parkoljunk az ablak elé....
No comment....