Augusztus 20.

Ma reggel arra ébredtünk, hogy el kéne menni valahova nyüzsögni. Megnéztem a programokat, és rájöttem, hogy bár az ország középső részében lakunk, minden iszonyú messze van. Már, ahol komolyabb fesztiválokat tartanak.
ÉN: "Apa, menjünk Balatonboglárra, borfesztivál, meg rockopera előadás lesz!"
G: " Tömegnyomor lesz lefelé, mindenki ma megy Balcsira. Megpróbálhatjuk, de én vezetek!" (nem tartottam jó ötletnek, mert én akartam;))
ÉN: "Akkor menjünk mondjuk Hollókőre!"
G: "Nincs valami közelebbi célpont?"
Én: " Jaj Teee, Hortobágyi Hídi Vásár!"
G: "Szerinted az közel van?? Kb. mint a Tisza-tó, emlékszel mikorra értünk le?"
Én: :((( Jaj pedig úgy tetszett volna! ÓÓÓÓ, figyi, Debrecenben virágkarnevál!!!! HOgy tetszene a lányoknak!
G erre felhúzta a szemöldökét, de már nem szólalt meg.
Én: "Jó-jó...ÁÁÁ, megvan, most látom, Emléknapok vannak Ópusztaszeren, oda mindig is el akartál menni!!!!!!!!"
Na ekkor hagyta el a szobát...

Végül Százhalombattán találtunk NÉptáncfesztivált, Magyarok Napját stb.
Én vezettem. Lányok beizzítva, hogy néptánc lesz, és ők is rophatják.
Odaérünk, harminc fok, kirakodóvásár, cigányzene a sátorban. Várunk. Kerítünk programot. 15.00 órától gyerekek néptáncolnak. Dél van. Fél kettőig ha húztuk, KisGé elfáradt. Nem baj, kaptak vásárfiát, kalotaszegi népviseletes babákat, amit Bo hazáig simogatott. Elmaradt néptáncot nem emlegették, mi annál inkább..Ha lett volna a kezemben egy programfüzet!:(
Telkin fagyiztunk egyet aztán irány haza. Kidőltünk mind a négyen. Ebből hárman elaludtunk, csak Bo simogatta, öltöztette csendben az új babáját:)