Egész nyugis napunk volt, és csoda történt: négyen EGYSZERRE tudtunk alukálni ebéd után. Azt hittem álmodom. Délután G. kijelentette, hogy felhozza a garázsból a mosógépet, de előbb fúrnia kell betont a csöveknek, és pakoljam ki a pelenkázószekrényt a fürdőben. Simán tíz perc alatt készen voltam, gondoltam, akkor le is dobjuk egyből és mehet a fúrás. Nem jött össze, mivel a szekrény nem fért ki az ajtón, G ott helyben szétszedte, és darabjaiban vitte ki a teraszra, ahol is újra összeszerelte. Ezzel ment el egy halom idő, és már sötétben botorkált le a fúróért. Persze addigra a lányok is bejöttek már az udvarról, és boldogan vacsiztak. Volna. Ha nem indul be a betonfúró. Gé a nyakamba kapaszkodva matricát játszott és ordított, amit nehezen viselek közvetlenül a fülem mellett. Bo meglátva, hogy Gé ordít, szolidarításból túlkiabálta. G egy perces fúrás után feladta. Holnap folyt. köv, mikor Bo oviban, Gé udvaron. Vagy inkább a játszón:)
Boban azt bírom, hogy egy ilyen hacacáré után mindig megmagyarázza mi is történt. A fenti esetet így kommentálta: "Túl hangos volt a fúró, és Bábika (Ez Gé) félt tőle." Hehe. Ő persze neeem!
"Ősszé válok már nem bánom, Szélvész rázhat, van két lányom. Egyik nyárfa másik nyírfa, Vén törzsemben meg volt írva."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése