2009. november 20., péntek

Nem vagyok egyedül

Na, tegnap Gé is megkapta a szuriját, lekopogom, még most is gond nélkül itt rohangál. Tegnap utána vagy öt órát aludt, de azt hiszem belefér:) A teljes család beoltva, és most egy-két hétig lapulunk, míg kialakul a védettsége Gének is.

Tegnap jó napom volt, kiszabadultam barinőzni:) Régen nem találkoztam Krisztával, mert egy időben születtek a csemetéink, Zozó egy idős Boval, és már mikor megszülettek, egymásnak lettek igérve hehe. Ezek után szültem még egy csajt, hogy legyen választék...;) Igaz, ehhez Marcinak is lesz egy-két szava, bár ahogy elnéztem, ő Gére hajt. A fiatal fruskák jönnek be neki úgy látszik:DD Pedig ő már öt éves. Ehh, mindegy.

Szóval tegnap kb. négy órában jóól kidumáltuk magunkat Krisztával, és rájöttünk, (legalábbis én), hogy nem vagyok egyedül. G. dolgai kisértetiesen hasonlítottak Kriszta férjének dolgaihoz, és mi is rájöttünk, hogy ha néha azt mondom a lányomnak: "vidd azt a kekszet, csak ne visíts!" vagy "rendben, akkor menj és ess le, mit bánom én!" az teljesen általános. Nem csak én vagyok halál fáradt, mikor napjában százkor kell kezet mosni, mikor a kekszet futva akarja enni, és szétszóródik a lakásban. Néha tényleg csak legyintek, amit a frissen érkezett Anyu pl. szerintem totál nem ért. Ő még energiával telten érkezik, és mikor megkérdezi: "nem kéne ezt a gyereket átpelenkázni már?", akkor én csak ülök és legyintek: "de, át kéne" . És pillákat rebegtetek ezerrel:D

Nehogy azt higgyétek, hogy felelőtlen, lesz..om anya vagyok, csak estére kellően belefáradok a nevelésbe. Ismerős a szitu? Na tegnap jókat nevettünk Krisztával, és megegyeztünk, hogy jövő héten rendezünk egy közös turit, hagy legyen jó hangulatunk:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése