2010. január 27., szerda

Csoportos foglalkozás

Reggel Bo első csoportos foglalkozására indult. Fogalmam sem volt, mi lesz belőle. Gét leadtam oviba, azzal a gondolattal, hogy ha nem szokja meg, akkor soha nem fog oviba járni. Hiába nyafog, ki fogja bírni, hiszen ott ki van ny...va a sejhaja, odafigyelnek rá, szeretik. Ordító dedet otthagytam, és közben a szívem szakadt meg. Megbeszéltem, ha nem tudják egy órán belül megnyugtatni teljesen, nagyi megy érte. Úgy is lett, két óra múlva írták, hogy nem lehet lenyugtatni, durva hisztit csinál. Nagyi hazahozta. Amikor már öltözött, megnyugodott. A hiszti kifejezetten az ovinak szólt. Erről ennyit. Hazafelé már nevetett. Teljesen mint anno Bo, lekoppintotta a nővérét.

Bo csoportosa: Kb. öt gyerek, szülővel, és egy fiatal nő gitárral. Énekeltek, játszottak, zenéltek. Bo ügyesen cintányérozott, a ritmust ő adta, és nagyon jól csinálta, élvezte nagyon. Utána a fejlesztő pedagógusok kézről kézre adták a gyerekeket, fél óránként. Volt szenzomotoros torna, kézműves óra, kommunikációs óra. Bo nagyon ügyes volt, agyagsünit csinált, egy halom fogpiszkálót szúrt bele tüskének. Azt mondták, egy gyerek nem tüskézte így fel a sünijét. Boldogan mutogatta mindenkinek:) A végére elfáradt, de nagyon. Egyre kevesebbet dumált, de mindent megcsinálta amit kértek tőle. Hazafelé maga elé bámult, teljesen ki volt merülve. Itthon nagyot aludt, enni se kért:) MOst estefelé rákérdeztem, hogy ki csinálta ezt az aranyos sünit??? Azonnal jött a válasz: ÉÉÉÉÉÉN:D
Vannak csodák:D
Este iskolásat akart játszani, beült a padba, és felrajzoltam neki az első három betűt. Simán mondta utánam. Ma megmutattam neki a D-t. Kivi vagyok, holnap emlékszik-e majd rá. Nem én akarok egy kommunikációs problémás gyereket négy évesen ábécére tanítani, félreértés ne essék. Ő kéri, hogy tanuljuk az írááásokaat))) hÁT Ha ennyire akarja))) megyek, hozzák a könyvet. Ma is Pöttyös Pannit mesélek..))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése