MÁr akkor feltűnt, amikor Bo megkapta a nagy játék vakus fényképezőt, hogy itt lesz valami. Össze-vissza kattintgatott, és nem láttam a sok vakutól. Ezek után Apu kezébe adta az igazi gépét és Bo csinálhatott pár saját képet.
Először Nagyapát kapta le, a fél feje nélkül. Utána az asztalon heverő banánfürtöt. Utána engem félig. Ismét banán. Nagyapa. Én. Banán.
A pár képből négy giga lett, (ebből negyven kép a banánfürtről) aztán másnap ismét négy az én gépemmel. De érdeklődési köre kiterjedt már másra is. A szobájában a világítós Micimackómatricára, holdra, csillagra. Aztán lefotózta a saját lábát. Majd a babaházat közelről, minden babát külön. Pici autókat, és megint a lábát. A falat, a kilincset, a hűtőmágnest, a földet, a lábát. Gét, engem, Gét, a lábát. Ma reggel pedig a gyerekszoba három képenként ismétlődő Micimacis bordűrjét. Végig mindet, hiába volt minden harmadik ugyanolyan:)
Letöltöm a képeit időnként, és feltöltöm az akksit. Irtóra vigyáz rá, a kis csuklójára rakja a pántot is, le ne essen a gép. Ez az új hobbija. Én meg egész más nézőpontból látom a lakást, a dolgokat, az ő szemszögéből. És magamat is. Fogyni kell de sürgősen!!!!!!
Nem is gondoltam volna,hogy ennyire érdekli a fotózás.Okos kislány a dédunokám.
VálaszTörlésPapa