2010. március 2., kedd

Haladunk, fejlődünk

Ma egyéni fejlesztésre mentünk, amit Bo imád, és nagyon várta is. Buszozunk hát Bpre, ott átszállás, villamos, séta. Odaérünk. És Bo úgy dönt, ma nem kooperál.
Andi: Na, akkor most ki fújja a buborékot? Én vagy Te?
Bo: Nem mondom!
Andi: Mit csináljak a buborékfújóval?
Bo: Nem mondom!
Erre bemászik az asztal alá, majd onnan kirobog a wcre.

Ő ma nem produkál. Haza akar menni. De jó is, hogy egy órát utaztunk idáig.

Andi szerint ez jó jel, mert fejlődik az egoja, kezdi a saját akaratát felismerni. Eddig mindig meg akart felelni, mindent mondott, csinált, és most jött el ez a pont. Túl lehet lépni rajta, nem kell elkeseredni miatta, végül is ez jó hír.

Utána azért csak játszottak egyet, de ma sokkal lazább volt, kevesebbet erőltette Andi is azt, hogy Én, Te, ilyesmi.

Ennyi, tök jó haladunk, de ezért bebuszozni..Azt, hogy nem mondom, itthon is tudja mondani :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése