2010. március 2., kedd

Dédiéknél

Nagyiékhoz mentünk látogatóba. Azon túl, hogy enni a temérdek finomságból csak nehezen tudtam Gétől, aki az ölemben ült, még arra is figyelnem kellett, hogy mit vernek le Dédipapa botjával (ebből kettő is van, jut minden gyereknek). Nagyimék és Apu nem látta olyan siralmasnak a helyzetet, és ezért külön hála nekik. Én viszont tartottam a csillárra dobált óriás malackaveszélytől, meg a botokról. Mikor már nagy volt a káosz, rákiabáltam Bora: Na most már elég! Viszket a tenyerem!
Bo furán nézett rám, aztán rávágta: - Anya, vakard meg!
Majd odaszaladt hozzám, segített, és hozzátette: Bo megvakarta!
Ezek után valahogy már nem viszketett az a tenyér:))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése