A sírós kislány

Bo eddig nagyon boldogan ment oviba, már nem is nagyon rá koncentráltam az elmúlt időszakban, inkább az ovikezdő Gére. Két napja este elkezdett sírni Bo, hogy nem akar oviba menni. Nagyon meglepődtünk. Kérdem miért? Kiderült, hogy van ott egy "sírós kislány", akit ő úúúgy sajnál. Zokogott, hogy szegény sírós kislány, ő nem akar menni, mert megint sírni fog, ő meg el fog bújni, hogy ne hallja.
Na, erre mit lépjek. Elmagyaráztam neki, hogy a sírós kislány még csak most kezdi az ovit, még új, és hiányzik neki az anyukája. De ha ő, a nagy, odamegy, és játszik vele, megvígasztalja, akkor nem fog sírni. Bo már nem zokogott, hanem hüppögve gondolkodott ezen a lehetőségen. Aztán rátettem egy lapáttal, hogy holnap veszünk neki ajándékot, és azt majd ő odaadja neki, és akkor biztos nagyon boldog lesz a kislány és ő lesz a legjobb barátja. Ez már annyira tetszett neki, hogy ezt hajtogatta elalvásig.
Másnap egy pici csőrikés táska alakú füzetkével és hozzá tartozó ceruzával (remélve, hogy Sírós Kislány igazi nő) jelent meg Bo az oviban. Mondtam Péternek (óvóbácsi), hogy keressék meg ki is az a kislány, mert mi nem tudjuk a nevét. Délután kaptam az infot, hogy kislány ügy elintézve, meglett a keresett személy. Bo boldogan mesélte, hogy nagyon örült az ajándéknak, úgy, hogy csak na! (ő szava járása)
És sokat játszottunk a Lacussal!
Ó, mondom, akkor van Lacus is? Ő egy nagy fiú? - kérdem én.
-Neeeeeeeem, Anya, a Lacus a Sírós Kislány!!

Na, itt elvesztettem a fonalat, ismét az Óvónéni világosított fel, hogy a kislányt Lucának hívják, ergo Bo még keveri a Lacust a Lucussal :D

Egy szó mint száz, első akadály véve))