Zugcumizó megijesztett

Igen, Boról van szó. (A fogam ezerszer jobb, már a helye ugye, szóval nálam két nap volt a neheze.)
Bo reggel minden ízében tiltakozott az ovi ellen. A földön kellett húzni szinte, annyira nem akart bemenni, mert egy kislány, egy új kicsi sírós...Most, hogy Lucussal már barátnők ugye, itt van ez a Kitti, aki a legújabb sírós a bölcsis csoportban. Na mondom, ez kemény menet lesz ma reggel. Egy ajándék kaleidoszkóppal felszerelkezve mentünk be. Bejáratnál ordít, hogy ő nem megy be. Persze be kellett neki, és éppen ott volt Kitti és az apuja na meg az óvónéni. Megragadva az alkalmat (és Bot meg Kittit) odaadattam vele az ajándékot. Adtak egymásnak puszit is, és Melinda felvitte Kittit az emeletre a kiscsoportba. Azt hittem minden letudva, de nem. Bo a nagycsoportba sem akart bemenni, és ordított, hogy öleljem át, ne kelljen bemennie. Vérző szívvel hagytam ott életem elsőszülött zugcumizóját. Alig vártam a délutánt, mikor G. hazahozta őket, és megtudta, mi volt utána. Azt mondta az óvóbácsi, hogy megnyugodott hamar, jó kedve volt egész nap, és mikor G. ment érte, akkor is jókedvű volt. Én ennek a hírnek úgy örültem, hogy elmondani nem tudom. Nagyon aggódtam, hogy mi lesz így. De sajnos Bonak is alkalmazkodnia kell. Tudjuk, hogy a sírós gyerekekre extra érzékeny, de a szaki szerint ez így is fog maradni, meg kell tanítanunk kezelni az ilyet, mert örökké elkerülni nem is lehetne, nem is kell. De akkor is. Olyan nehéz. Mindegy, most úgy néz ki minden rendben, a holnap reggelre leszek nagyon kiváncsi. Elmesélte, hogy ma voltak "kirándulni" az ovi melletti szőlőben, és ott láttak indákat, meg "csakokat" ami szerintem a kacs Bo-s megfelelője:) Szőlőt is láttak, de nem ehettek belőle. Szép kis kirándulás!:)