2009. október 4., vasárnap

Egy nehéz éjszaka

Tegnap nem aludtak a dedek napközben. Hiába, hétvége van, ezer játéklehetőség, udvar, stb. Nem baj, majd este! (Gondoltuk mi, és nyolcig kihúztuk velük, fürdetés, vacsi ilyesmivel). Nyolckor Gé már olyan fáradt volt, hogy alig tudott elaludni, magyarán túlpörgött. Mindegy, elringattam, hogy megnyugodjon. Bo magától lefeküldt aludni. Mivel "korán" volt még, G. lelőtt pár űrlényt itt a gépnél, én feltett lábbal olvasgattam. Idilli nyugalom! Kilenc körül bementem aludni, magamra húztam a takarót, és félálomba kerültem. Ordítás. Kiabálás. Porszívóhang. Bonak szívta az orrát az apja . Én becsuktam az ajtót, legalább Gé ne keljen fel rá. Félkómásan vártam. Bo nem nyugodott meg, ki kellett jönnöm, orrot szívni, mesélni. Elaludt. Én kint maradtam vele, G bement KisGéhez, aki persze már sírt. Lassan elaludtunk. Bo még háromszor felkelt, iszonyatosan szörcsögött, de a cumit ki nem köpte volna. Orrából alig jött valami. TEhetetlen voltam. És álmos. Hétkor kinyílt a csipájuk, és azóta fent tobzódnak. Én meg itt ülök egy erősebb kávé társaságában, és igyekszem arra gondolni, hogy G felhozza végre a garázsból a mosógépet és a szárítót. És akkor végre nem kell télen a hóban este elemlámpával teregetnem. Hurráááá :)

3 megjegyzés:

  1. Ez más családban is így megy? A nö olvasgat(ni próbál), miközben a pasi ürlényeket vagy ellenséges katonákat vadászik a gépen a lehetö legnagyobb hangerö mellett. Köszi a hírt, eddig egyedül éreztem magam. :D

    VálaszTörlés
  2. És a végre szó is varázslatosan hangzik. Nálunk is van belöle pár... Pl: ha Laci végre visszacsavarozza az asztal lábát, ha végre felfúrja a kispolcot, ha végre megcsinálja a konyhaszekrény ajtaját... Tovább is van, mondjam még? :DD

    VálaszTörlés
  3. :DDDDDDDD minket össze lehetne kötni:)) Jó, hogy nem vagyunk egyedül, bár sejtettem, hogy nem minden pasi csinál meg mindent AZONNAL :)

    VálaszTörlés