2009. december 1., kedd

Első nap az óvodában

Gének tényleg élete első ovis napja (ok, még csak két és fél, de ők fogadnak kicsiket is). Bonak meg az első az új oviban. Mivel Boval soha nem volt gond az első nap egyik oviban sem (állami, utána Keszin a magán), Gé miatt izgultam, mert izgulni mindig kell:D
Bementünk, átöltöztek, beterelgettük őket a nagyterembe. Elmondtam nekik, hogy itt lehet jókat játszani, én elmegyek a boltba, utána jövök értük. Gé nem is figyelt, Bo nagy szemekkel nézett, aztán nekiállt puzzle-t kirakni. Olyan egy darabosat, kicsiknek valót. Tehén, ló, mittudoménmégmi.
Felmentem papírokat kitöltögetni. Húsz perc múlva jövök le, Bo kirobbbban a teremből, hogy "Anyáához, menjünk hazaaaaaa!" és sír, potyog a könnye, csimpaszkodik a nyakamba. A döbbenettől szóhoz sem jutottam. Nem tudta elmondani mi történt. Fél órán át le se lehetett vakarni rólam, én pedig gondolatban lehordtam magam, hogy hogy lehetett idő előtt lemondani a másik ovit. KÉt szék közé esünk???
Lassan el tudta hüppögni, hogy megijedt a tehéntől. Amivel addig játszott. Na, ennek fele se tréfa, óvóbácsi tüntetőleg eltávolította a tehenet, de Bo csak a felső teremben akart maradni. Óvónéni megoldotta, minden gyerkőcöt felhívott a felső, kisebb terembe, és csend lett. Én haza lettem küldve.
Fú, van időm fél egyig. Na persze. Itthon ültem, telefon az asztalon, és töltögettem a jellemzést meg a többi papírt. Megcsörren a telefon, fél óra múlva. Na mondom, most vihetem őket haza. De nem:) Csak azért hívtak, hogy ne izguljak, boldogan játszanak, semmmmi bajuk az ég világon. KOPPPPPPPPPPP! Ez a kő volt a szívemről..
Azért nem mondhatom, hogy elengedtem magam, déltől néztem az órát, hogy mikor mehetek már értük. Gigi Angliából terelte a figyelmem, köszi érte:))
Mikor értük mentem, már vártak, a többiek már aludni készültek. Bo és Gé ott játszott lent pár picurral, arcukon mosoly. Bo mikor meglátott, nyugodtan felállt, hogy ok, akkor ha akarom, mehetünk haza. Gé nem is akart. Állítólag semmi gond nem volt velük, énekeltek, szépen ebédeltek. Hazafelé Bo elmesélte, hogy ő bizony sírt az oviban, mert megijedt a tehéntől, pedig a tehén nem is bánt. Ezzel lezártnak tekintette az ügyet, és mesélte, hogy összeszedte az összes pénzt, berakta egy lábasba :DDDD (Pénzügyi pálya?? Broker lesz? Akkor a lábasos megoldás nem lesz nyerő.:DD)

Hazaértünk, megkérdeztem őket, megyünk-e holnap is. IGEEEEEEEEN volt a válasz. Aztán kérték a cumikát, és húztak aludni. Most épp húzzák a lóbőrt:D Első nap sikerrel véve:D

Drukkoljatok holnaphoz! Ha az ok lesz, többet nem lesz baj:)

3 megjegyzés:

  1. Mondtam, hogy nem kell mit aggódni! ParaMama vagy.

    Hehe..nem kérem ugyanezeket a szavakat 1 év múlva,mikor viszem Micit!!!!!

    Hajrá Szőkék!!!
    (és szégyellje magát a tehénke!!!)
    Gigi

    VálaszTörlés
  2. Jaj, de édes! Hát igen, mit jön itt a négy lábával meg a szarvával... "Mennyen haza" ö... Amúgy sziasztok, ide is már rég írtam, de azért nézelödöm szorgosan, arra jut idöm. ;) Nálatok is nagyon jó a háttér! Puszi

    VálaszTörlés
  3. Szia Lili! Írj, hogy mi van Veled, miért nem érsz rá semmire, és miért jelentkezel minden nap más városból:DDD Vagy nem minden Németországbeli olvasóm Te vagy? (furcsán hangzik, de nyelvtanilag jó nem?:))

    VálaszTörlés