Bo a HŐS

Na túl vagyunk a havi műtétadagunkon. G. vakbele kint, igaz, begyulladt, és még kötözésre, sebtisztításra ját kétnaponta, de ezen már senki nem lepődik meg. Bonak tegnap előtt volt a polipműtétje. Elvileg. Gyakorlatilag más lett belőle.
Reggel étlen-szomjan kellett mennie, egész jól viselte. Ő volt a második a sorban. EGy másik négy év körüli kislánnyal voltunk egy szobában, és persze anyujával. Őt vitték be orrmandulával. Nemsokára jöttek Boért. Kapott nyugtató cseppeket, és felfeküdt a kocsira. Csak a zöld lepedő volt rajta, alatta csak a naci maradhatott. Takargattam ezerrel. Lassan oldódott is, bár nem is félt előtte sem. Felmentünk vele a műtőfolyosóra, ahol a másik kislányra várt anyukája. Addig én szórakoztattam őt, bár igazából inkább ő minket. Icipici részeges Bová változott. Kacarászott, hason feküdt mint egy kis szfinx, és énekelni kezdett. A Noddy betétdalát nyomta akkor is, mikor a műtősfiú betolta. Vártunk. Megjött Anyum. Izgultunk. Műtősfiú kijött, hogy minden ok, ő még éneklő gyereket nem tolt be. Vártunk. Doki kijött, hogy minden rendben, de van meglepetés is. Kereste a polipot az endoszkóppal, talált valamicskét, de nem azzal volt tele, hanem beleütközött egy óriási orrmandulába. Kikapta. Ááááááá, mandulaműtét! Szegény Boooo! Remegtem. Előttem volt, hogy napokig nem tud nyelni és sír. Anyuék nyugtattak meg, hogy az a torokmandulaműtét után van, ne rinyáljak mááár:) Kicsit sokáig ébresztgették, de sikerült. Kitolták, mi robogtunk a nyomában. Nyöszörgött. Berakták ágyikójába, aludt. Elég sokat szerencsére. Na jó, rövid leszek. Ötször hányt, infúziót kapott. Sok vért nyelhetett szegény. Na meg a cumitól is szívhatta hátra álmában, de azt nem adta a világért sem. Lement az infúzió, megint aludt. Éjjel ott szorongtam mellette, de nem volt gond. Egy körül kért inni, jóó sokat ivott, de nem hányt. Utána is felkelt még vagy háromszor, enni, inni kért, és nem hányt. jUHÉÉÉÉÉÉÉÉÉ:) Reggelre egészen jól volt. Reggeli után hazajöhettünk. Semmi gond. Picit folyik néha az orrából valami, de jókedvű.

TÚL VAGYUNK RAJTA!!! (?)

Azóta néha a fülére teszi a kezét, meg forgatja a fejét. Remélem azért, mert új hangokat hall, amit eddig nem.

HŐS VOLT. SÍRÁS, HISZTI NÉLKÜL viselte a hányást, infúziót, kanult a kezében, vizsgálatot másnap. NEM TŐLEM ÖRÖKÖLTE SZERENCSÉRE. Dédipapára tippelek, ő fakír:) Megyek játszom velük, majd írok.